Kik vagyunk?

Képzeljük el, hogy tízezer évvel ezelőtt élünk.

A napunk abból áll, hogy élelem után megyünk, nincsenek kötöttségek, elvárások – a biológiai igényeken kívül. Mindig alkalmazkodunk az aktuális helyzethez, amit nem stresszként élünk meg, hanem feladatként, hisz ebbe születtünk. Tudjuk, hogy együtt eléggé biztonságban vagyunk és azért elég jól fel vagyunk készülve a természet adta meglepetésekre.Ha valamilyen stressz ér bennünket, az mindig gyors és viszonylag hamar véget ér, mint mondjuk egy állat támadása. Nincs rajtunk állandó nyomás, még így sem, ha folyamatosan figyelnünk kell a környezetünket.

Hiszen ez az Élet.

Összevissza eszünk, mert akkor van étel, amikor találunk vagy fogunk vagy levadászunk valamit. Összevissza, gyakorlatilag teljesen rendszertelenül, mivel nem áll rendelkezésünkre állandóan az ennivaló.

Nem iszunk tejet és nem eszünk gabonaféléket, egész egyszerűen, mert még nem fedeztük fel őket. Mégis a testünk olyan, mint egy triatlonosé és egy tornászé keverve. És jól működik. Tökéletesen ellátja a funkcióját. És fut és guggol és mászik könnyedén és gyerekeket szül.

Ennek az életmódnak köszönhetően elegendő izom van rajtunk és annyi zsír, amennyi kell. Azaz kevés. Az ízületeink erősek, tökéletesen ellátják a feladataikat. Nem eszünk és nem iszunk semmi olyat, ami ezeket a problémákat okozhatná, egész egyszerűen azért, mert nincs olyan étel.  Nem gyártja senki, nem lehet levenni a polcról.

Ha tárolunk is némi felesleget, azt csak azért tesszük, hogy elégessük, amikor ínséges idők jönnek vagy rosszabb évszakok.Ha lenne rá lehetőségünk és elmennénk laborvizsgálatra, valószínűleg az eredményeinknek a csodájára járnának. A testünkbe optimális mennyiségben és minőségben jutnak be a szénhidrátok, a fehérjék és a zsírok. Ahogy nekünk ott kell.

Azért eszünk, hogy éljünk.

A mérgezőket nem akarjuk megenni, hiszen jelzik, hogy ne együk meg őket, ezt azért az okosabb tudja. Nem úgy, mint most, igaz?

Persze van veszély, éjjel megtámadhatnak az állatok, balesetek érhetnek, sebeket kapunk, amiket nem tudunk még gyógyítani, a csecsemőkori halálokról nem is beszélve. Emiatt rövid az átlag életkor. Szörnyű ez, de a testünk alapvetően mégis jobb állapotban van, mint jelenleg. Nem a táplálkozás okozta betegségektől kell tartanunk, nincsenek civilizációs betegségek.

Fogalmunk sincs a teljeskiőrlésű gabonák “csodás” hatásairól, a napi ötször evésről, a zsír- és koleszterinparáról vagy a táplálkozási zavarokról. NINCS ELHÍZÁS, pedig sem zsírban, sem szénhidrátokban nem szegény az étrendünk, de legalábbis a helyi lehetőségekhez szokott a testünk. Ha több zsírt elérhető, akkor több zsírt tolerál, ha több szénhidrát, akkor azt kezeli optimálisan.

Sehol nincs könnyen megvehető, feldolgozott ételdömping, nincs bőség zavara, nincsenek egymásnak totál ellentmondó útmutatások, nincs válogatási lehetőség. Esszük, ami a környéken megtalálható. És ez a jó nekünk.

Ha hideg éghajlaton vagyunk, akkor halat, fókát, zsírokat, ha melegebb égövön vagyunk, akkor több zöldséget, gyümölcsöt, növényi táplálékot.

Később bejön a rizs és 1-2 új zöldségféle, de amíg a gabonákat nem kezdjük el termeszteni, jól vagyunk.

De nincs búza, nincs tej, nincs cukor, nincsenek adalékok, nincs feldolgozott alapanyag.

Elképzelhető, hogy a genetikánk azonossága azt mutatja, hogy a táplálkozásnak is azonosnak kellett volna maradnia? Ez puszta ésszerűsség.

És milyen jó érzés lenne így élni ma, ugye? Rugalmas, mozgékony, jól működő testtel.

Azt akartuk, hogy nálunk egyesüljön az ősi táplálkozás és a jelen konyhatechnológiája és ezt megcsináltuk.

És azt is akartuk, hogy az emberek gyorsan hozzájuthassanak ilyen ételekhez, hogy ez ne legyen többé probléma.

Nálunk nincs búza, állati tej és belőle készült termékek, nincs cukor, de kukoricát és szóját sem használunk, sem adalékokat.

Hisszük, hogy nálunk nem lehet rosszul választani.

 

Ezek vagyunk mi.